Ha azt gondolod, hogy a következő kapcsolatod azért lesz jobb, mint az előző, mert tisztalappal indulsz – hiszen magad mögött hagytad a korábbi kapcsolataid problémáit –, akkor elmondom, hogy mi ebben a nagy-nagy tévedés.
Idézzük fel, hogy hogyan kezdődik egy kapcsolat. Megismerkedtél egy vonzó férfival, majd egymásba szerettetek, ha az érzés már egy ideje tartott és elég erős volt, akkor úgy döntöttetek, hogy az élet további részét egymással fogjátok leélni. Minden csodás volt, azt gondoltad, hogy tiszta lappal indultatok, a kapcsolatot meg majd úgy alakítjátok, ahogyan szeretnék.
Nem csak te gondoltad így, a párod is, de egyszer csak azt vetted észre, hogy a kapcsolat kezd olyanná válni, mint az előző, meg az az előtti, és talán (persze nem biztos, de talán) az is feltűnt, hogy hasonlít arra is, amit gyerekként tapasztaltál szüleid házasságában.
Ahogy sok más dolgot, a párkapcsolati mintázatot is a gyermekkorodból hozod. És ezeket a mintákat, programokat a személyiségedbe építve cipeled, így természetes, hogy azokat viszed magaddal a párkapcsolatba is. A párodnál ugyanez a helyzet, ő is hozza a maga gyerekkori mintáit, problémát a kapcsolatba, tehát egyáltalán nem kezdtétek tiszta lappal a kapcsolatot, sőt kifejezetten a bevésődések határozzák, meg a közös életeteket.
Ráadásul olyan mélyen beépült hiányokkal élsz (ő is), amelyek kielégítésre várnak, és bár nem tudod, de azt akarod, hogy a párod úgy szeressen téged, hogy ezeket a gyermekkori szükségletidet pótolja.
Csakhogy a barátod, a vőlegényed vagy a férjed, nem az apukád és nem az anyukád, ahogy te sem vagy az ő anyukája, apukája, ezért ezt csak ideig-óráig kaphatjátok meg egymástól, aztán jönnek a problémák. Egy-egy élethelyzetben, vagy konfliktus esetén fogalmad nincs, hogy miért érzed azt, amit éppen érzel, miért viselkedsz úgy, ahogy éppen viselkedsz. A válasz egyszerű, ezek a reakciók automatikusak, és általában egy-egy rögzült minta, gátló parancs vagy gyerekkori sérülés visszhangjai.
Laura azt mesélte nekem, hogy csak 10 évnyi (!) házasság után vette észre, hogy a férje pont olyan, mint az édesapja, akivel nem volt jó viszonya. Azt mondta, hogy egy aktuális veszekedés közben vette észre, hogy a férjének olyan színű a szeme, mint az apjának. Akkor tűnt fel, hogy mind a két férfinek ugyanott van sebhely az arcán, hogy egyforma magasak, hogy a férje éppen olyan lobbanékony, és éppen úgy veszekszik vele, mint anno apja tette az édesanyjával.
Akkor jött rá arra is, hogy gyermekként nem sok szeretetet kapott tőle pedig vágyott rá, és ráeszmélt arra is, hogy azért lett a férje rabszolgája, mert kislányként akkor kapott ölelést, puszit vagy dicséretet, amikor apjának kávét készített, a postaládából bevitte a házba az újságot, amikor kivasalta az ingét, vagyis körbeugrálta, kiszolgálta.
„… Cikáztak a gondolataim és beugrott egy kép gyerekkoromból. Az, hogy hogyan próbálok apám kedvébe járni. Mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel a fejemben. Hiszen én apám szeretet akarom a férjemtől kicsikarni, méghozzá úgy, mint kislányként apámtól és akkor azt éreztem, hogy ez szánalmas…” Azt mondta, hogy egyszer csak kívülről látta magát, a férjét és a szüleit. Világos lett számára, hogy miért választotta ezt a férfit, hogy miért él úgy, mint az anyja és miért boldogtalan évek óta.
Sokan határozzák el – lehet, hogy te is így tettél –, hogy „én nem fogok úgy élni, mint a szüleim, a párommal nem fogunk úgy bánni egymással, ahogy ők tették”… aztán mégis úgy lesz, mégis úgy volt és ezt nem könnyű felismerni. Laurának 10 év kellet hozzá.
Igen, rendkívül nehéz meglátni a szerelmi kapcsolataid mozgatórugóit és a tudattalan késztetéseket, melyek egyfelől gyógyulási vágyak a gyermekkori sebekből, másfelől a hiányok kielégítésének vágya és persze a beégett programok újra és újra játszása. És bár nem a párkapcsolat az egyetlen lehetőség arra, hogy megkapd az érzelmi hiányok pótlását, mégis ezt várod a párodtól, aki nem tehet arról, ha ezt csak ideig-óráig tudja megadni, hiszen ő is ezt várja tőled.
A párkapcsolati kudarcok nagy részéért tehát nem az ő viselkedése, vagy a te viselkedésed a felelős, ezért nem is lehet megjavítani azon a szinten, amire tudatos ráhatásotok van, hanem vissza kell menni a gyökereik, megnézni a gyerekkort, és hogy mit hoztok onnan.
Laura felismerte az elakadásának és boldogtalan életének okát és ennek nagyon örült, mert azt gondolta, hogy a felismerés, egyben a megoldás is, de idővel a probléma nem hogy jobb, csak egyre rosszabb lett. Ekkor arra is rájött, hogy a felismerés önmagában kevés, az idő erre a problémára nem hoz megoldást, tehát az önmunkát sem úszhatja meg. Kiolvasott néhány könyvet, el kezdett meditálni, részt vett nőknek szóló programokon, de nem jutott előre.
Ekkor talált rám.
Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, az általam alkalmazott módszerrel azonnal oda nyúltunk, ahol a probléma forrása van. Elkezdtük feltárni, azonosítani a gyermekkorában kapott gátló, tiltó parancsokat ugyanis ezek törlése hoz megoldást erre a helyzetre.
Az egyik tiltó parancs, ami Laura személyiségét meghatározta, a Ne légy fontos! parancs volt, melynek ellenpárja előírás szintjén a Szerezz örömet! (rám figyelj, ne magadra).
Élettörténetéből kiderült, hogy szülei házassága soha nem volt felhőtlen, ezért kislányként ő lett szülei vigasza, boldogtalan házasságukban.
A kedves, tündéri kislány, mindig jól tanult, jól viselkedett, előzékeny és segítőkész volt. A kis Laura hamar megtanulta, hogy cserfességével, bohóckodásával mosolyt tud csalni szülei arcára, hogy apa és anya napsugara valahogy mindig békét tud teremteni.
Ezzel egy időben a maga igényeit háttérbe szorította, mert azt is megtanulta, hogy arra nem figyelnek, az nem fontos, így egy idő után nem is voltak igényei. Ahogy azt is megtanulta, hogy nem lehet dühös, csalódott vagy szomorú, hiszen akkor a szülők is elszomorodnak, ami számára büntetés volt.
Mivel így telt az egész gyermekkora, hát elnyomta ezeket a negatív érzéseket és magáévá tette a Ne érezz! parancsot is, ami kézen fogva jár a Ne légy önmagad! paranccsal. Mivel szülei nem fogadták el, hogy lányuk lehet csalódott, pimasz, szomorú, undok vagy dühös is, Laura megtanulta az is, hogy nem elég jó, úgy ahogy van. Nem lehet önmaga, így lépett működésbe az a belső utasítás, hogy másmilyennek kell lennie, olyannak, amilyennek látni akarják… kedvesnek, mosolygósnak, örömet adónak.
A kis Laura felnőtt és mindezeket a tiltásokat és előírásokat személyiségébe olvasztva, ma is udvarias, előzékeny, mindenkinek segít, mindig mosolyog, és mindig örömet szerez. Bárkinek, de természetesen elsősorban a férjének, mert attól félt, hogy különben elveszíti a szeretetét. Hasonlóan viselkedett a munkahelyén is, baráti társaságban is, mert belső késztetése volt arra, hogy mindenkit boldoggá tegyen. Meggyőződése volt, hogy ez az ő dolga, és ez a saját boldogságának is a kulcsa. Persze minden igyekezete ellenére kapott kritikákat, melyek hatására még jobban igyekezett, miközben magát is hibáztatta, hiszen nem tudott mindenkinek örömet szerezni.
Egészen addig a bizonyos estéig, amikor újra összeveszett vele a férje, mert hazafelé elfelejtett bemenni a postára és elhozni egy levelet. Veszekedés közben meglátta önmagát és rájött, hogy mennyire szánalmas, amit csinál, és feltódultak a múltbéli emlékek.
Ismerős valami ebből a történetből?
A te viselkedésedet és érzelmeidet is zömmel az határozza meg, hogy milyen élmények értek és milyen emlékeket, hiteket, hitrendszereket őrzöl a tudattalanodban. Ezek a lenyomatok mélyen tárolódnak és egy esemény, egy mondat, egy hang, de akár egy illat hatására is képesek aktiválódni, és bár a múltból erednek, a jövődet határozzák meg.
Ha a te párkapcsolatodban is sok volt a konfliktus és ezért szakítottál, majd az újabb és újabb párkapcsolatokban gyakorlatilag ez ismétlődik, vagy esetleg ki akarsz lépni a mostani kapcsolatodból, azt remélve, hogy majd a következőben ettől a problémától megmenekülsz, akkor az a könyörtelenül őszinte válaszom, hogy sajnos nem így szokott történni.
Mivel minden kapcsolatodba magadat viszed bele, így már láthatod, hogy a problémák jó része belőled fakad, hiszen ezek a minták ott vannak benned. Ahhoz, hogy a problémáid ne ismétlődjenek, hogy megszűnjenek, „ki kell pucolni” ezeket a mintákat, programokat, tiltásokat.
Én kifejezetten ezzel foglalkozom a megfelelő eszközöket módszereket alkalmazva, melyek közül a hipnózis és a Belső utazás a legerőteljesebb.
Ha szeretnél előre lépni az életedben, akkor gyere, írj nekem, vagy hívj fel és beszélgessünk arról, hogy mi történt nálad, mi a kihívásod és segítek irányt mutatni. Ha szeretnéd, tudok küldeni írásos anyagot, és ha mind a ketten úgy látjuk, hogy tudunk együtt dolgozni akkor arról is tudunk beszélni, vagy ha valami másra van szükséged, akkor elirányítalak oda.
Lauránál is ezeket a bevált módszereket alkalmaztam. Az önismereti folyamatok során az őt mozgató tiltásokat, a tudatalattiban lévő érzéseket, mintázatokat dolgoztuk át, hogy a különböző életterületeken lévő blokkok oldódjanak. A közös munka hatására férjével más minőségű lett a kapcsolata, már tud segítséget kérni, ha sok a teher, ki tudja fejezni az érzéseit, vágyait, ha kell, tud nemet mondani és ki lépett az áldozat szerepből, sőt az apukájával is közeledni kezdtek egymáshoz.
A múltból így érkezett meg a jelenbe, ahol végre nem a hosszú évtizedekkel korábban történt események, nem a gyermekkora, nem a belső tiltások, gátlások és elfojtott érzelmek, hanem az adott helyzet, az aktuális pillanat határozza meg érzéseit és viselkedését.